Normális esetben a nyári szabadságomat külföldön töltöm, 1 hét városnézés és még egy hét tengerpart levezetésképpen. Idén azonban más a helyzet, nem tudok egy esetleges szigorú karantént bevállalni, ha módosítják az adott ország besorolását. Így maradt a jó öreg Magyarország: kocsiba ültettem a családot és meglátogattuk a szüleimet pár napra, utána pedig elmentünk a Balaton déli partjára pihenni, strandolni.

A szüleimnek kapóra jött, hogy ott vagyunk, hiszen így meg tudtak kérni, hogy fél-fél napokra álljak be a kisbolt kasszájába. Fura volt ennyi év távlatából kiszolgálni a vevőket, szerintem utoljára egyetemi éveim alatt dolgoztam néha a kisboltban, hogy kiegészítsem az ösztöndíjamat. Az sem ma volt már.

Már lelkiekben készültem arra a megalázó helyzetre, amikor nagy pénzzel fizetnek én meg bután állok és próbálom kiszámolni a visszajárót, ami elég gyakran siklott félre. Na meg a megszokott kérdésem, a „Nincs kisebb?”, mert nem volt a kasszában elég váltópénz.

Most azonban megváltozott a helyzet: Ott volt a terminál és vele együtt a gyors és egyszerű fizetés. A vevők csak jöttek-mentek, a kasszánál alig álltak sorba, hiszen nem kellett az én matematikai (nem)tudásomra, meg a pénzzel való ügyetlenkedésemre várniuk. Csak egyszerűen beütöttem az összeget a terminálba és már érinthette is a kártyáját a vevő, én adtam a bizonylatot és készen is voltunk. Egy álom így kasszában dolgozni!

Aztán jött egy vevő, aki nem kártyával fizetett. Be kell vallanom, egy picit megzavart, mert annyira elfelejtettem, hogy más módon is lehet fizetni, mint a terminálon. És újra jött a bénázás az összeggel, a visszajáró pénzzel és a vevő részéről pedig annak az elpakolásával. Már-már mindketten kellemetlenül éreztük magunkat a „közösen” eltöltött idő hosszúsága miatt. Mögötte pedig már torlódott fel a sor…

Utána szerencsére helyreállt a rend és a többi vevő kártyával fizetett, legalábbis amíg én ott voltm.

Összegezve ennek a pár órának a tapasztalatait, én a legszívesebben kiírnám a bolt ajtajára, hogy CSAK kártyával lehet fizetni. Nagyon várom már azt az időszakot, amikor Magyarország 100%-ban átáll az elektronikus fizetési megoldásokra és a készpénz átváltozik egy ritka gyűjtői kinccsé.